Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el.
A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház
vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében.
Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal
meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt.
Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:
"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."

A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt
és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt,
átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jól aludtak. Amikor a következő napon a nap
felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét.
Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen.

Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta.
A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, mondta az idősebb angyal.
Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van.
Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát,
betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg.
Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a
Halál angyala, hogy elvigye a feleségét.
Helyette odaadtam a tehenet.

"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."