Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött,
elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy
megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak,
és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét,
és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg,
ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek.

Amikor a vidéki út végén tartottak,
az apa megkérdezte fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az útról?

- Nagyon jó volt, apa!

- Láttad, hogy némelyek milyen
szükségben és szegénységben élnek?

- Igen.

- És mit láttál meg mindebből?

- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van,
nekik négy.

Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg
egy tó partján laknak.

A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel,
az övékére pedig csillagok világítanak.

A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké
addig amíg a szem ellát.

És végül láttam, hogy nekik van idejük
beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek.

Te és anyu viszont egész nap dolgoztok,
és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett
csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

- Köszönöm apa, hogy megmutattad,
milyen gazdagok is lehetnénk.